Miért nem kell „megjavítani” magunkat?

Sokan érkeznek pszichológushoz azzal az érzéssel, hogy „baj van velük”. Mintha egy elromlott szerkezet lennének, amit meg kellene javítani. Ez a gondolkodás érthető, hiszen a mindennapokban gyakran így tekintünk magunkra: ha nem működik valami, akkor hibásak vagyunk. A lelki folyamatok azonban nem így működnek.

A nehéz érzések, a szorongás, az elakadások nem hibák, hanem jelzések. Üzenetek arról, hogy valami fontos történik bennünk, amire eddig talán nem volt lehetőségünk figyelni. Sokszor épp azok a megküzdési módok okoznak szenvedést, amelyek egykor segítettek túlélni egy nehéz időszakot. Ami régen hasznos volt, ma már akadállyá válhat.

A pszichológiai munka nem arról szól, hogy „megjavítsuk” az embert, hanem hogy megértsük önmagunk működését. Amikor elkezdjük megérteni, miért reagálunk bizonyos helyzetekben úgy, ahogy, akkor megjelenik a választás lehetősége. Nem kényszerből, hanem tudatosan dönthetünk másképp.

Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Épp ellenkezőleg: az elfogadás az első lépés a változás felé. Amikor megszűnik az önmagunkkal folytatott harc, felszabadul az energia a valódi változáshoz. A terápia ebben nyújt segítséget: egy olyan tér, ahol nem kell „jobbnak” lennünk, csak őszintének.